2014. augusztus 14., csütörtök

FIRST CHAPTER - Is not turnin' back

˛˛Mert a világ így ér véget,
nem bummal,
csak nyüszítéssel.``
Ts.Eliot, The Hollow Men

nobody knows

˛˛Talán elkezdődött? Vagy ez még csak az előjáték?`` - részlet a prológusból



   Az Óceán bámulása közben hirtelen elméláztam a következő Világháborún: "Vajon túléli bármelyik ember is?" "Végleg kipusztul az emberiség, és a hatalom az állatoké lesz?"
Végrehajthatom-e valaha is a tervemet?
És ha igen, képes lennék arra, hogy emberek haljanak meg a szemem előtt? Soha.
De túlságosan hajt a vágy, és innen már nincs visszalépés.
 Abbahagytam a gondolkodást, és elhessegettem ezeket az elméleteket a fejemből, hisz semmi esély nincs arra, hogy uraljam a világot,  és biztos, hogy falatnyi részem sem lesz a kozmosz irányításában a közeljövőben.
Hazaindultam. Az utcák színültig megteltek emberekkel, és mindenütt csak kétségbeesett arcokat lehetett látni. Mindenki kezében ott volt a hetilap, melyben olvasható volt, hogy Délen már sokan elkapták az ebola-járványt, és nagy az esély arra, hogy ide is eljut.
És természetesen a III. Világháború. Már több országban is kezdődik, és a mi országunk határait is fenyegetik.  A polgármesterünk pedig semmit nem kíván tenni ennek érdekében. Mily meglepő.
Sokak szerint a fent említett betegség már egy elő-világháború, amolyan emberpusztítás. 


**********
    Mikor beértem a kis utcába, ahol a házunk található, lekaptam a vállamról az apró fekete táskámat, és a kulcs után kutattam,ami már pár  minutum múlva a kezemben is volt. 
Az otthonom maroknyi volt. Mindössze két szoba van, és mi négyen vagyunk, ezért muszáj kuporognunk, máshogy nem férünk el.
Amikor beléptem a házba, anyám rögtön rám szólt:
- Alesha! Ugye hallottad, hogy holnaptól érvénybe lép a kijárási tilalom?
Nagy levegőt vettem, majd magabiztosan válaszoltam.
- Igen, de egyátalán nem érdekel. Muszáj kilépnem a házból legalább egy héten kétszer. Valahonnan muszáj táplálékot szerezni. És mégis mitől lesz így jobb? Ettől nem fog megszűnni semmi sem - feleltem.












Prologue

˛˛A vágy elfedhető,
de kiradírozhatatlan.``



A nap sugarai sütkéreztek testemen, ahogy a város szívében sétáltam. Hatalmas kijelzőkön tudatták a néppel a legfrissebb híreket a közelgő háborúról. Több mint száz év telt el a második világháború óta, most még is a legújabb közeledik. Több ezer ember volt pánikban, ezt érezni lehetett a levegőben. 
Féltek.
Én pedig, csak hagytam, hogy a dolgok úgy történjenek, ahogy történniük kell. Egy részem várta hogy bekövetkezzen, és egy hatalmas robbanással kezdődjön az egész, ahogy a szemben álló felek megtámadják az északi térközt, azaz minket.
Természetesen féltettem a családomat, anyut, aput, és Maxont is, ki még csak alig múlt tíz esztendős. Féltem attól hogy szembe kell nézniük a halállal, de amint elkezdődik minden, nekem menekülnöm kell. Hátra hagyva mindennel, és a saját csatámat vívnom a világ ellen.
A hatalmas, pixeles képernyőn mely velem szembe terült el egy hatalmas felhőkarcolón, tisztán kiolvasható volt hogy a Déli királyság nem köt semmilyen egyezséget, legfőképp békét a mi népünkkel.
Az emberek egy időre megálltak, és tudatosították magukban hogy miről is van szó. Itt nem volt olyan hogy az emberek színes ruhákban járhattak, itt csak egy szín volt.
A szürke.
Míg a nők hosszú, bokáig érő egyszerű szoknyában és hosszú ujjú blézerekben jártak, addig a férfi nem szintén hosszú szürke nadrágban, és snassz pólóban. Ez volt a népviselet. Úgy ahogy nekem is, én is egy bokáig érő szoknyát, és egy blézert eresztettem testemre, barna loknijaimat pedig oldalra fontam, pár tincs pedig szabad útra kelt ahogy a finom szellő bele kapott. 
A polgármesterünk, ki semmit nem tett a nép érdekében, hagyta hogy a dolgok a legrosszabbjára forduljanak, melynek én legbelül örültem. Hisz, volt egy tervem melyet több napon, és éjszakán keresztül gondoltam ki. Minden este órákat töprengtem a világ elfoglalásán, csillagokat bámulva a szabad ég alatt. Nézni, ahogy a csillagok világítást adnak a szabad ég alatt felettébb megnyugtató volt, és a fejem is úgy tisztult ki mint egy égbolt az eső után. A Hold volt a megvilágosodás, és egyben az örökké is nékem. Hogy miért mondom ezt? Mert úgy érzem hogy a Hold egy olyan égitest, melyet senki sem tud elpusztítani - ellenben a Földdel. Míg a Földet atombombák, és egyéb tragédiák sújtsák addig a Hold töretlen és örök.
Nem törődve az emberekkel, vágtam át magam a tömegen mely egy hatalmas csorda lett a percek során. A város vezetője, ki egy öreg, nem túl pocakos, ősz férfi volt, beszédet tartott arról hogy a várost csak egy féle képen tudják megvédeni a támadásoktól.
Az egész várost kijárási tilalom alá vonja, és aki kimer lépni a családi házból annak halál közeli élményben lesz része. - Ez a mi polgármesterünk - horkantottam egyet, majd miután kivergődtem magam a tömegből, mint egy partra vetett hal az egyik kedvenc sziklám felé tartottam..

Ott ültem, és figyeltem ahogy a hullámok újra - és újra csodálatos táncot járva vívják az élet harcait. Velem szemben egy hatalmas erdő terült el, mely egy híddal volt összekötve a szárazföldtől a vízen keresztül. A férfiak, ide jönnek vadászni mindennap friss élelemért, a mindennapi megélhetésért. Olyan vadak találhatók ebben a sűrű lomb tarkított zöldben, mint a nyulak, őzgidák, vaddisznók és még csodálatosabbnál csodálatosabb állatok, és élőlények.
Gondolat menetemet, egy hatalmas ricsaj szakította félbe. Olyan volt mint egy robbanás, de nem éreztem semmiféle rezgést a testem alatt, ahogy a szirten ültem. Mintha egy kis hógömböt leejtettek volna, és én benne lakoztam volna. Talán elkezdődött?Vagy ez még csak az előjáték?





Bevezető

EGY világ melyben bármi megtörténhet. Miután Alesha arra az elhatározásra jut, hogy ő uralni szeretné a világot, egy olyan csapás éri melyre senki sem számított. Kitör a III. Világháború. Egy szempillantás alatt minden a feje tetejére áll, emberek élete vész kárba, és a pokol elszabadul. Alesha természetesen ezt egy Isteni sugallatnak veszi, miszerint  itt az ő  ideje, és övé lehet az amire mindig is vágyott: A Hatalom. Tervét hajszálnyi pontossággal alakítsa ki, míg meg nem jelenik egy fiú.. - Egy srác, ki az első perctől kezdve megbabonázta a lányt.. Vajon a fiú is vele tart hogy a világ az ő markukban legyen? Vagy ellene szegül, és a végén csak egy győztes léphet a trón szirtjére és foglalhatja el az egész világot? Megtudhatod a RULE THE WORLD című blogból!